A kárhozat éjjele regénysorozat

A kárhozat éjjele regénysorozat
A halál csak a kezdet

2014. október 25., szombat

I/Róma 5. fejezet - első rész

5. fejezet: Az utolsó nap (első rész)

Alig világosodott még, amikor valaki megrázta vállát. Borzongva fordult el, de a kéz kitartóan ébresztgette. Végül abbahagyta, de csak azért, hogy lábáról leoldja a nehéz bilincset. Carson mindebből már csak nagyon keveset érzékelt. Fejét erőszakkal emelték fel és megitatták valami keserű és gyomorforgató löttyel. Megpróbálta kiköpni, de nem engedték. Arcát, karját lemosták mocskos nadrágját lerángatták róla, ráadtak egy tisztát, aztán ketten felemelték és egy hordágyra fektették.
Ahogy kicipelték a fényre, Baskar aggódón hajolt fölé. Hiába keltegette, a fiú nem reagált semmire. Követte az őröket, be az oszlopos házba, végig a lépcsőkön, fel Drusilla szobájába. Marcus Flavianus elfordult, ahogy elhaladtak mellette. Lánya egész éjjel zokogott és azzal fenyegetőzött, hogy még az esküvő előtt megöli magát. A fiút akarta. Apja végül beleegyezett, de csak azért, mert orvosa azt jelentette, hogy a lánya érintetlen. Bizonyára azért kell neki a gall fiú, amiért másnak egy öleb. Miért ne kísérhetné el a barbár gyermek, ha ennyire ragaszkodnak egymáshoz… Máshogy döntött hát. Meghagyja a rabszolga életét ez lesz az ajándéka. Fejének egyetlen intésével beküldte az orvost, aztán elhagyta a házat. Sok dolga akadt ezen a boldog napon.
Drusilla szolgálólányai segítettek lemosdatni, átöltöztetni, mialatt úrnőjük figyelmesen hallgatta a tennivalókat és aggódó arccal leste az orvost, ahogy tetőtől talpig megvizsgálja az ágyában heverő kedves alakot. Először is rá kell venni Carsont, hogy igyon. Ez a legfontosabb. Ha nem is eszik, azért legalább igyon. Drusilla megölelte az orvost, aztán hogy egyedül maradt a fiúval, egy pillanatra elfordult, hogy leplezze könnyeit. A szél finoman lebegtette a hófehér függönyöket.
Carson az ablak előtti rózsafa levelein táncoló napsugarakat figyelte. Fehér tunika és nadrág volt rajta. Körbenézett a szobában.
– Milyen szép itt nálad – reszelte bágyadtan. Drusilla csöndes örömmel ült mellé és megsimogatta a takarón nyugvó kezet.
– Jobban vagy?
– Jobban leszek – szólt nyugodtan. Hogy mit értett ezen, abba a lány bele sem mert gondolni.
Az orvos ugyanis félrehívta és érthetően elmondta, hogy a fiúnak semmi baja azon kívül, hogy elverték. Rabszolgaként őt magát is megindította a fiú szenvedése mindent elkövetett, hogy életben tartsa. Drusilla feledte büszkeségét és töredelmesen bevallotta, hogy szereti Carsont. Az eltitkolt nyiladozó románc, kettejük gyermeki bája megérintette az orvos szívét. A testi sebek idővel begyógyulhatnak, magyarázta. Itt másról van szó. A gall rabszolga feladta a szakadatlan küzdelmet. Egy mindössze tizenöt éves gyermek volt csupán, nem felnőtt! Több szenvedésen ment keresztül rövidke élete során mint bárki, akit eddig látott. Olyan sebeket hordott, aminek elviselése hatalmas belső erőről és egyfajta érett bölcsességről tanúskodott. A lelke beteg és ha nem történik valami, ami felrázná, talán a reggelt sem éri meg. Drusilla némán nézett fel az öreg hellén jóságos arcába és azonnal tudta mit kell tennie. Apjához indult.

Elaludhatott, mert mikor újra kinyitotta szemét, a nap már magasan járt. Felült az ágyban és úgy nézte a vonuló felhőket, mintha most látná őket először. Elbűvölték a ragyogó színek, a meleg sugarak, melyek lassan be-beszivárogtak szívébe. Halkan nyílt az ajtó. Carson nyugodtan fogadta a belépő orvost.
– Ébren vagy hát – örvendezett az öregember, majd odasietett hozzá, feltámasztotta és megitatta.
– Köszönök mindent.
Ráemelte szürkéskék szemét a jóságos arcra és kezének apró mozdulatával jelezte, üljön mellé. Ám amikor a reszketeg kezek a homlokához értek, gyengéden elemelte őket onnan.
– Felesleges – szólt halkan. Az orvos ekkor elkomorodott.
– Szeret téged.
– Tudom.
– Legalább miatta szedd össze magad.
Carson hosszasan nézte a férfit. Mintha emlékezetébe akarná vésni vonásait.
– Segíts kérlek, jó uram. Odamennék az ablakhoz.
Baljával átkarolta az idős ember reszketeg vállát és néhány pillanatra kiült az ágy szélére. Majd, lassan felkelt és az udvari orvos féltő támogatásával a párkányhoz sétált. Nekidőlt a falnak, úgy figyelte az udvari sürgést-forgást. Minden olyan távolinak és idegennek tetszett. Egy napja még ő maga is ott dolgozgatott, ahol most a többiek. Drusilla ekkor lépett be a szobába és örömmel látta, hogy kikelt az ágyból.
– Carson!
Odaszaladt hozzá és óvatosan átkarolta. A fiú átnézett az orvosra. Az idős ember, bátorítóan mosolygott rá.
– Magatokra hagylak titeket.
Drusilla megcsókolta az arcát, aztán a kerevethez kísérte. Carson fáradtan leült, ő pedig letérdelt elé a márványkövön. Lila ruhája csodálatos redőkben fodrozódott körülötte.
– Apám felszabadított. Itt van a levél, melyben leírt mindent – sugárzott a boldogságtól.
A fiú elvette a felé nyújtott tekercset. Csak forgatta ujjai között és nem mert a leányra nézni, mert akkor megláthatta volna szemében az igazat. Azt, hogy mennyire elkéstek ezzel. Azt, hogy az utolsó utáni pillanat is rég elmúlt már évekkel ezelőtt. Drusilla azt hitte a fiú meghatottságában ily szótlan és vidáman sorolta.
– A mai nap eltörli szolgaságod. Libertus lettél és mint ilyen felemelt fővel járhatsz ezentúl a birodalom útjain. Kezdj új életet. Az írás Claudius Paulus jogos tulajdona. Felejtsd el neved, mely szolgaságod jelképe, ugyanakkor azt hiszem, atyám nevét sem akarod, noha a szokások úgy kívánják, hogy a felszabadított megkapja. Na, gyere, segítek átöltözni!
Miután Carson megvált a kölcsönkapott hálóruhától, Drusilla saját kezűleg segített felvenni az új, frissen vasalt hófehér alsóruházatot, megkötötte csípője fölött a díszes övet, majd elrendezte körülötte a finoman szőtt gyapjútóga megannyi redőjét. Aprólékosan dolgozott, hiszen az ellipszis alakú hat méter hosszú, három méter széles ruhadarab feladása nem volt könnyű dolog. Őt magát is két szolgálólány öltöztette majd minden nap, de itt és most erre nem volt lehetőség. Carson jobb válla a szokásoknak megfelelően szabadon maradt, és a lány ezek után egy tömött erszényt csúsztatott a tóga sinusába.
– Itt van ezen kívül még egy köpeny az utazók elengedhetetlen tartozéka a hideg és az eső ellen és a kalap. De ne feledkezzünk meg az új sarukról sem. És végül ujjaidra húzom gyűrűidet. Ezek még anyai nagyapáméi voltak. A szabadosok Rómában úgy járnak akár a pávakakasok. A legfeltűnőbb módon öltözködnek, állandóan hadonásznak, hogy az előkelők jól lássák kincseiket. Íme. Aki nem ismer, meg nem mondaná, hogy egy perccel ezelőtt még rabszolga voltál.
Carson végignézett magán. Valamit csak mondania kéne. Ezúttal is a vidámság álcája mögé menekült. Jobb úgy mindenkinek.
– Igazad van. Most úgy nézek ki, mint egy gall, aki eljátssza, hogy római.
Drusilla szegény azt hitte minden rendben. Csacsogva tett-vett körülötte, a közeledő esti szertartásról áradozott. Gyümölcstálat vágott össze a fiúnak és ölébe helyezte. Carson a gyümölcsök legtöbbjét még csak hírből sem ismerte. Kivett néhány szemet. Kérdőn nézett a lányra.
– Fekete szeder. A kedvencem – Drusilla egy szemet az ajkai közé csippentett, aztán egy csók kíséretében átadta a fiúnak. A következőt ő maga ette meg és kíváncsian várt.
– Ez tényleg nagyon… finom – elfintorodott a kissé savanyú íztől és ahogy kinyitotta száját, a lányból kipukkadt a kacagás.
– Mi van?
De addigra már ő is nevetett. Egymás száját nézték hahotázva, mert a nyelvük és fogaik feketéllettek a szeder nedvétől. Carson az ablak felé fordult és letörölte a kicsorduló nedűt. Az elmázolódott állán és a besütő napfény vérvörössé változtatta bőrén. Akár a friss vér, olyan volt. Akkor visszafordult a leány felé és karjaiba vonta. Megcsókolták egymást és Carson arra gondolt, bárcsak most kezdődne az élete…
Most ebben a gyönyörű pillanatban, amikor már nem nyomasztják gondok, amikor úgy ülhet itt, mint bárki más. Még ha ez az élet rövidre szabott is, szívesen eljátszott a gondolattal. Tudta, hogy mindez színjáték, melybe gazdája csak azért ment bele, hogy leányát botrány nélkül férjhez adja. Egyetlen pillanatra sem hitte el, hogy élve kisétálhat erről a birtokról. Marcus Flavianus elhatározta, hogy végez vele és meg is fogja tenni. Amint Drusilla nászi kocsija kigördül a kapun és a por elnyeli szemük elől. Addig azonban van még egy kis ideje.
Kart karba öltve kisétáltak a birtok kertjébe. Carson virágot szedett a leánynak és átnyújtotta nászajándékaként. Drusilla a hajába tűzte azokat. Egy kék, egy vörös és egy sárga szirmú virágocskát kivett a csokorból s keblébe rejtette, a többiből koszorút font hajába. Carson a szökőkút peremén ült úgy várta. A nap lassan szinte észrevétlen fordult át délutánba. Ők mindenről elfelejtkezve andalogtak a birtok útjain, és nem láttak mást csak egymást. Senki nem zavarta meg őket, sem rabszolga, sem katonák. Azokat ugyanis már a szertartásra készítették elő. A katonák öltözéküket fényezték, fegyvereiket élezték, míg a rabszolgák tiszta ruházatot kaptak fehéret, akár a menyasszony és az istállóban díszítették a lovakat. Flavianus fekete lovakat választott. A szolgálólányok akár a bakfisok egymást fürdették és hajukat gyönyörű fonatokba rendezték. Esküvő a massaliai birtokon, micsoda örömteli esemény!
Az istállóajtó ekkor döngve becsapódott. A rabszolgák értetlenül álltak egy ideig, aztán dörömbölni kezdtek. De válasz nem érkezett odakintről. A húsz katona zárt rendben lemasírozott a megadott irányba. Nem kérdezősködtek, megszokták, hogy parancsot teljesítenek. Mint a fiatal úrnő testőrsége örömmel mentek volna a világ végére is érte. De nem kellett addig menetelniük. Csupán végig az erdei ösvényen, a romtemplom gyorsan helyreállított ajtajáig. Ott felsorakoztak és némán várakoztak. A rabszolgák és a szolgálólányok még nem érkeztek meg.
Ekkora már gyorsan esteledett. Drusilla csakhamar elküldte a fiút, hogy ő maga is átöltözhessen. Carson átballagott a szobrokhoz és újra csak a hadisten magas, vállas alakját kereste. Meghajolt előtte, mintha elvesztett népének egyik bálványa lenne. 


©Izolde Johannsen

1998-2000



Jelen könyv a szerzői jogi törvények hatálya alá esik.

Az író minden jogot fenntart, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. Az író írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.

A könyv bármely részletének közléséhez az író írásbeli hozzájárulása szükséges.

Vásárlás:
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése