A kárhozat éjjele regénysorozat

A kárhozat éjjele regénysorozat
A halál csak a kezdet

2020. november 1., vasárnap

A Kárhozat éjjele IV. rész
 
12. Fejezet: Az eltitkolt világ urai
 

- Mihez kezdünk most?

Caspar megveregette fekete lovának erős nyakát. Bátyja kissé távolabb állt kezében vasvillával. Tisztogatta az állásokat. Megvárta, amíg öccse betolja a saroglyát. Emberi munkát végeztek. Cassius eleinte szokatlannak találta, hogy mindent maga csináljon, mert odahaza nagy udvartartása volt, de aztán elfogadta testvére hóbortját. Nincsenek szolgák, amit kell azt pedig ők maguk is elvégezhetik.

- Várunk. Megtudjuk a tanácskozás eredményét. A világot újra felosztják Cassius. Éppen úgy, ahogy az ókorban tették. Az élők terjeszkednek és mi is egyre többen leszünk.

- Hiányolnak majd minket.

- Rólad úgy tudják, hogy eltűntél a földrengés alkalmával. Néhány év és előadhatsz egy mesét azokról a szörnyű pillanatokról. Én magam nem lehetek ott, ezért ment Ralph. Engem képvisel és közben erősen figyel. Sarah igyekszik visszaküzdeni magát az élbolyba és ott van még a király. Rowan és én találkozunk majd, ha már elcsitultak a kedélyek. Most még túl veszélyes lenne.

- Miért most ennyi idő elteltével? A teremtése óta kilenc év telt el. Antonius egyből uralkodott.

Követte a fiút hátra a szemétdombhoz. Közösen elegyengették a ganét. Cassius vizet húzott a kútból és megmosdottak. Caspar előre odakészített ingével törölte tisztára magát, aztán átdobta fivérének is a rögtönzött törlőkendőt.

- Antonius született politikus volt emellett katona is. Egy szenátor fiaként szinte az anyatejjel szívott magába mindent. A főpap viszont burokban élt, már ami a világi dolgokat illeti. Az átmeneti kormánnyal pedig ezen évek alatt nem volt semmi baj. Ügyesen lavíroztak a sodró politikában és jól használták ki meglévő kapcsolataikat. Újakat hoztak létre. A protectornak most elsősorban tanulnia kellett. Tapasztalatokat szerezni. Megszokni új létezését és az emberi életét maga mögött hagyni. Idő kell, amíg az élők elfelejtik létezését, elvégre nagytekintélyű pap volt.

Cassius arca eltorzult.

- Wilhelmina gyilkosa.

Caspar odaballagott elé. Felemelte szép arcát. A kelta fivérek tekintete egymáséba kapcsolódott.

- Nem vámpírként tette. Élőként ő volt Ferdinánd király főinkvizítora. Tudod ki lett a térítője?

- Wilhelmina anyja.

Caspar felhúzta szemöldökét.

- Azt hiszem méltó büntetést kapott a gyilkosságért. Egy anyóst, aki új életet ad neki. Egy térítőt, aki gyűlöli a gyermekét. Borzasztó kapocs.

Cassius fájdalmas mosolya jól mutatta, hogy miként érzett a grófnő iránt. Nagy lapáttenyere magához húzta Caspar gyapjas fekete fejét.

- Mit teszünk most? Amíg várunk?

- Mulatunk. A taknyosok úgyis csak láb alatt voltak.

 

Itália, Róma

1525. május 18.

 

 - Ralph Arnanson!

A magas barna ifjú megfordult neve hallatán. Igyekezett ellenérzéseit palástolni. Udvariasan átrendezte arcvonásait.

- Felség!

Meghajtotta roppant termetét. Rowan Horenbout mosolyogva közeledett.

- Hol hagytad bájos kísérődet?

Ralph körbepillantott, aztán jobbjával nemet intett. Kissé törve a kelta nyelvet, halkan tolmácsolta Caspar üzenetét.

- Atyám kéri, hogy ne fedd fel rokoni viszonyunkat az új vezetőség előtt.

- Bájosan raccsolsz germán. Megértem a kérést és tekintettel régmúltra nyúló kapcsolatunkra Casparral teljesítem.

- Köszönöm atyám nevében felség.

A fekete hajú gyönyörű leány mintegy végszóra éppen akkor bukkant fel a teremben. Tekintete éppen csak elsuhant Ralph mellett közömbösen és idegenül és máris egy igen csinos ifjú hölggyel kezdett élénk beszélgetésbe.

Rowan nevetett.

- Igaza volt apádnak. Egy valódi boszorkány veszett el benne.

Belekarolt a magas hercegbe. Ralph minden udvariasságát összeszedte, hogy ne tépje ki magát a visszataszító ölelésből. A király mindebből semmit nem vett észre. Sétára invitálta Caspar fiát.

- Épp ilyen tökéletes este volt az, amikor apáddal először találkoztam. Nővérét Rhiannont ismertem már jól, de a tetovált rabszolga híre felkeltette érdeklődésemet. Őt vágytam leginkább látni az összegyűltek közül. Egymás mellett találtam őket. Elbűvölő páros voltak. A magas vörös démon és az alacsony kecses fiú. Nem volt náluk szebb, sugárzóbb az egész tárgyaláson.

- Aztán minden odaveszett.

- Igen. Az idő és a hatalom szétszakította a testvéreket. Ügyesen teszitek, hogy nem feditek fel a kapcsolatot. Caspar előrelátó volt. Okulva személyes tragédiájából, igyekszik óvni benneteket. Cassius? Később érkezik?

- Odaveszett. A Fellegvár pusztulásakor.

- Kár érte. Kedveltem őt.

Most a terembe új kettős érkezett. Ralph megtorpant.

- Ne haragudj felség. Udvariatlan voltam. Kik ezek? – súgta elragadtatva.

Rowan leárnyékolta szemeit, aztán válaszolt neki.

- Újabb áldozatra lelt hát a szépség. Ő Sulita Tentamon az egyiptomi földek úrnője. Mellette a szláv és a messzi keleti földek ura. A bíboros. Hm. Elég szoros kapocs kötheti őket össze. Igen! Lám csak… szeretők.

- Tentamon? Létezik?

- Hogyne. Idősebb apádnál is, de nálam azért nem. Fiatal kísérője Bogdan Palacky, csakúgy mint Antonius, teremtése óta ellátja feladatait. Fogalmazzunk úgy, hogy eleven közvetítő élők és vámpírok között. De most nézd. Az a magas szakállas férfi Walter-Otto Clausen, Casparral csaknem egykorú nagyhatalmú vámpír. Ő vette meg tőlem az Északi tenger feletti területeket. A mellette álló elegáns idősebb hölgy pedig Marlene Davis. Neki adtam el a déli országokat.

- Eladtad őket felség?

- Igen. Untam már, hogy állandóan úton vagyok. Ennyi idősen már te is csak otthon ülnél és a kedvesed oldalán a tüzet bámulnád. Innál és szeretkeznél. Már csak erre vágyom. Na meg a hírekre. Azokat szeretem nagyon. Ha már nem vademberekkel lesz tele az új földrész, akkor veszek ott egy nagyobb területet és ott fogok élni.

- Nagy tervek egy matuzsálemtől.  

- Apád finom humora. Ez tetszik!

- Sarah kivel beszélget? Bocsásd meg tudatlanságom, de követtem apámat a száműzetésbe és így nemigen tudom ki kicsoda. Na meg az elmúlt kétszáz évet azzal töltöttem, amihez a leginkább értek. Háborúztam.

- Sose mentegetőzz Ralph. Nem illő egy herceghez. Ezek úgyis csak felkapaszkodott nemesek. Fiatalok, egyikük sincs meg száz éves, csupán néhány évtizedesek. Kivéve azok, akiket már említettem. Sarah Franciaország fiatal úrnőjével beszélget. Fabienne-Mae Audener-rel.

- Királynő?

- Igen. Új címek, új rangok. A törekvő új nemzedék igényei.

- Na nem! – Ralph meglepetten kiáltott fel. – Ez azért már túlzás.

- Ki mondta, hogy gyermeket nem alakíthatunk át? Az a bájos fiúcska Armand. Marlene oldalán látni mindig, de most bizonyára éhes. Kiszemelt magának egy csinos szolgálólányt. A gyermeki arc minden kaput megnyit.

- Ő a térítője?

- Nem. Armand térítőjét homály fedi. Erős védelem. Ő maga sem tudja ki az a férfi.

- Vagy nő.

A király elmosolyodott. Ralph állta tekintetét. Később újra kérdezett, miközben az édes ám halálosan veszedelmes fiúcskát figyelte.

- Mi a gyermekvámpír szerepe?

- Bogdan seregének tagja.

Ekkor gong szólalt meg és a vendégek elindultak a palota díszterme felé. Sarah elsodródott tőlük, most Sulita nyomában igyekezett előre, ügyet sem vetett rájuk. Ralph magában nevetett. Ha ennek vége húga és ő egy nagyszabású ünnepséget tartanak, mielőtt visszatérnek Angliába. Csak ők ketten vér és szenvedély lüktető hullámain ringatózva. Csodálatos pillanatok várnak rájuk.

Belépett a fényűző terembe. Nadine hűvösen biccentett felé, miközben a királyt várta. Ralph viszonozta a köszönést, és részéről ennyi is volt. Nem kedvelte a törtető politikusnőt, aki minden eshetőséget megragadott, hogy az élők közé furakodva hatalomra tegyen szert. Letudva az udvariassági köröket, a barna germán vámpír  megkereste nevét az asztalon és elfoglalta helyét. A francia királynő mellé került. Mosolyogva bókolt a csinos vörösesszőke nőnek.

- Ismerjük már egymást? – kérdezte a fiatal uralkodónő.

- Nem hinném. Ralph Arnanson vagyok.

- Á a germán herceg. A Caspar nevű angol vámpír fia.

- Kelta. Atyám kelta eredetű. Én vagyok félig angol. Másik felem északi.

- Izgalmasan hangzik. Érdekes család lehettek.

- Az. Fogalmazhatunk így is. Érdekes. A koronádat egyébként nagyobb részt nekem köszönheted.

- Hogyan?

- A Százéves háborúban francia oldalon harcoltam. Minden egyes ütközetben részt vettem.

- Egy harcias normanntól ezt el is várom. Ha vége a tárgyalásoknak meghívlak egy italra. Elbeszélgethetnénk egymással azokról az ütközetekről. Fabienne-Mae vagyok.

- Úrnőm! Igazán örvendek. De nem vagyok normann. Őseim germánok voltak. Vandál hódítók.

- Hm!

Kék volt a szeme, akár az ibolya. Ralph azon kapta magát, hogy ajkaihoz szorítja selyemkesztyűs kezét és csókot lehel rá. Megsimította az ujjait. Lehet, hogy az este egészen máshogy alakul majd, mint ahogy eredetileg elképzelte. Aztán minden zsongás elhalkult. Csönd borult a teremre. A földig érő bársonyfüggönyök lassan megmozdultak és amikor a magas, vékony alak megjelent, a meghívott hatalmasságok mélyen lehajtották fejüket.

 ˜

 

Caspar az asztal tetején ült. Onnan hajigált fivérének egy formás piros almát. A magas vámpír lustán nyúlt a repülő gyümölcs felé, majd azzal a lendülettel dobta is vissza.

- Most, hogy újra kettesben maradtunk, foglalkozzunk kissé az itteni dolgokkal. Ha nem vigyázunk, a történelem kifolyik a kezünk közül. Hallottad az udvari pletykákat? A király újra szerelmes.

- Nem foglalkoztam effélékkel. Nem is igazán érdekelt. Sem az udvar, sem a politika– rázta meg fejét Caspar.

Cassius maga mellé tette a gyümölcsöt és hasra fekve nézett fel rá. Diplomata öccse tehát kihagyta az újabb angol-francia összezördülést. Pedig öt évvel ezelőtt Henrik eljegyezte volna leánykáját a leendő dauphinnal II. Henrikkel. Aztán a tervet elsodorták a fejlemények és a két ország megint szemben találta magát az itáliai részért folytatott küzdelemben. 1524-ben még Marseille-t az ókori Massaliát, Caspar szülővárosát is érintették a harcok majd a sorsdöntő paviai csatában négy óra alatt megsemmisült a francia sereg, maga Ferenc király is fogságba esett. Spanyol-Habsburg uralom alá került az ország.

- Tudtad-e, hogy a győztes V. Károly mivel dicsekedett? Azt mondta, birodalmában soha nem nyugszik le a Nap.

- Borzasztó lehet ott élni a magunkfajtának. Vegetálás.

Hangjában ekkor csillant meg némi élet. Cassius sajnálta öccsét. Tudta mi bántja. Így hát csak beszélt tovább.

- Ez a Károly nem semmi hallod-e. Olyan pedigrével rendelkezik, hogy kevés ilyen királyt találni. Anyai nagyszülei Ferdinánd és Izabella, apai nagyapja I. Miksa. Nagynénje maga Aragónia Katalin, Henrik felesége. Na és a menyasszonya? – csettintett egyet. A kék szempár felé fordult.

- A menyasszonya saját unokanővére. Izabella királyné szeretett unokája. A kicsi Isabel. Gyönyörű ébenhajú királylány. Fehér bőr, igéző szempár.

A fiút azonban úgy tűnt nem érdekli a spanyol uralkodóház legújabb fejleménye. Cassius megcsóválta fejét.

- A gyász felőröl öcsém. Jaques miatt igaz?

Nem jött válasz. A kelta vámpír ebből azt szűrt le, amit akart. Kis szünet után tovább beszélt hozzá.

- Visszatérve Katalin királynéhoz, Mária után nem született több gyermek. Henrik egyre jobban aggódik. Ha nem jön a trónörökös, a dinasztia meginoghat. Elvégre még csak 34 év telt el a hatalomátvétel óta. Túl kevés. Katalin úgy tűnik képtelen élő fiúval megajándékozni urát. A királyfi, akire oly nagyon vártak végül balkézről született meg. Egy bizonyos Lady Elizabeth Blount nevű férjezett udvarhölgy gyermekeként.

Caspar ekkor lerázta válláról a múlt túl nyomasztó terhét. Előredőlt kissé és szemében érdeklődés csillant.

- Bessie Blount? Akivel nemrég urunk félrelépett?

- Igen. A fiú keresztapja a nagyhatalmú Thomas Wolsey lett. A lordkancellár. Henrik mindent elkövetett, hogy a fattyú herceget törvényesítse. Elismerte fiaként, nevet adott neki. Megakadályozta, hogy szeretőjétől elváljon a dühös férj. Wolsey szép szóval meggyőzte, hogy ez nem lenne túl jó ötlet. De a király mégiscsak adni akar valamit a gyermeknek, ha már a koronát nem teheti a fejére. Nagyszabású ceremóniával akarja kinevezni számtalan cím és birtok urának Henry FitzRoy-t ez év júniusában. Gondold el Richmond és Somerset hercege lesz.

- Nem szép tőle. A cím a mindenkori walesi herceg címe egyúttal. Ezzel a kinevezéssel Mária a törvényes lánya eggyel hátrébb kerül a rangsorban. Katalin bizonyára nem örül a terveknek.

- Komolyabb gondok gyötrik ennél. Veszélyt érez. Bessie de még a szép Mary Boleyn sem jelentett neki konkurenciát. Egyébként Mary-nek időközben két gyermeke is született, de azokat Henrik már nem ismerte el. Csak a kis Henry-t. De most Katalinnak olyan vetélytársa akadt, aki megingathatja még trónjában is.

- Mit tud az a nő, amit ő nem?

- Fennáll a lehetősége, hogy újra nősülve a király végre törvényes fiúhoz jut.

- Elcsábította már Henrik?

- Még nem.

- Nocsak! Egy nő, aki nem enged a királyi hévnek?

- Én mondtam. Különleges. Nem adja oda magát, nem és nem. Henrik izzik a szerelemtől.

- Mesélj róla. Láttad?

- Még Franciaországban. Szemrevaló teremtés. És nem ijed meg a saját árnyékától. Mindig eléri célját.

 

 

Boleyn Anna még születési évét is titokban tartotta, s aszerint sakkozott az évekkel, ami számára előnyösebbnek bizonyult. Gyermekségét Hollandiában és Franciaországban töltötte s a királyi udvarnál először Mária királyné Henrik húgának udvarhölgye volt, majd I. Ferenc francia király fiatal feleségének Klaudiának kívánságait leste. Mária udvarában nem volt még nála ifjabb a királyné szeretettel La petite Bouline-nak nevezte, utalva családja címerére. Ismerte a szív gyötrelmeit, mert végigélte Mária boldogtalan házasságát XII. Lajos oldalán és tanúja volt a titkos szerelemi viszonynak Suffolk hercegével. Mindez persze Henrik felséges háta mögött zajlott és amikor a király tudomást szerzett húga botrányos szerelméről, vérpadra küldte volna a fiatal grófot. Azt, hogy Suffolk feje a helyén maradt egyedül Thomas Wolsey-nek köszönhette a gróf.

A lordkancellár amint azt Cassius elmesélte, igencsak ügyesen kevergette a kártyákat. Titkon szövetségese volt a francia királynak. Életjáradékot kapott tőle, hogy a tárgyalásokat úgy alakítsa, ahogy neki és persze az országnak a legjobb. Ő pedig feltárta szíve leghőbb óhaját az uralkodó előtt, a francia bíborosok támogatásával a pápa halála esetén ő szeretné megkapni a szavazatok többségét, ő akarja Szent Péter gyűrűjét viselni. Mindent elért már, ami egy pap számára lehetséges, a legfölső szintet taposta. Windsor kanonokja, Lincoln püspöke, York érseke, bíboros, Durham hercegprímása és most lordkancellár. Tényleg csak a pápai trónus maradt kis a lenyűgöző felsorolásból.

- Hogy került végül az udvarhoz ez a figyelemreméltó halandó Boleyn Anna?

- A szülők hatására. Házasságot kellett volna kötnie ír unokafivérével. De Anne, mint már említettem nagyon határozott teremtés, és ellenállt. Korának ünnepel szépsége sokak szerint a legszebb hölgy az udvarban, bár akad, aki nem osztja a lelkesedést. Az irigyek mindig találnak kifogást, hogy sárga a bőre, előreáll a foga és túl magas vagy éppen van néhány rejtegetnivaló testi hibája.

De én láttam őt Caspar. Olyan gyönyörű szempár tulajdonosa, ami valóban megbabonázza a férfiakat. Rendkívül művelt, otthonos a zene, tánc, etikett, különféle művészetek körében, ezenfelül szenvedélyes játékos és kiváló vadász. Nem csoda, hogy Katalin udvarhölgye lett.

- Udvarhölgy. Tehát így lehet a király kegyeibe férkőzni. Bessie Blount is udvarhölgy volt ha jól emlékszem? Még jó, hogy nem lánynak születtem.

Cassius röhögve ült fel és az almát visszadobta felé. Caspar félrehajolt a repülő gyümölcs elől és tőrét utána küldve az ajtóra szegezte. Fivére elégedetten munkáját. A komor ifjú láthatóan felengedett, amikor társaságában volt. Cassius bohém nemtörődöm viselkedése lenyűgözte és utánzásra késztette.

- Meghívtak az avatási ceremóniára. Eljössz velem?

Caspar leugrott az asztalról és megigazította ruháját.

- Nagyon ki kell öltözni?

- Nagyon.

- Ettől féltem. Damian elvitte minden cuccomat. Csak néhány hétköznapi gúnyám maradt.

- Sebaj. Felkeltjük a szabót. Kapja össze magát és akkor busásan megjutalmazzuk. Ellenkező esetben vacsoravendég lesz. Június tizennyolcadika már nincs olyan messze.

 

Cassius kinyitotta előtte az ajtót. Együtt ballagtak hátra az istállóhoz. Caspar tudta, hogy bátyja ló nélkül érkezett. Éppen ezért amikor a magas vámpír tanácstalanul megtorpant mellette, előremutatott.

- Válassz! Bármelyik a tiéd lehet.

- Kedves vagy! Hol van a szürke almásderes?

- Az Damian volt. Félt, hogy elharapod a torkát, így felvette annak az élőlénynek az alakját, amit a leggyorsabban elért.

- Tudtam, hogy a furfangos szarvas idebent rejtőzik. Ha egy kicsivel több időm van, kirázom a vendégbőrből annyi szent. A szeme buktatta le.

- A szeme?

- Olyan gyönyörű akár a tiéd. Sötétben égő fekete gyémánt. De ezúttal megelégszem ezzel a sárga ménnel. Szép erős ló.

- Tökéletesen önfejű. Le fog dobni.

- Addig él!

Felszerszámozták hátasaikat. Cassius vidáman beszélt tovább. Ajándékot kapott testvérétől.

- Egyvalami azonban zavarja a királyt. Mert hát ő enyeleghet mással, de kiszemeltje? Na erre zabos lesz őfelsége.

- Mire gondolsz? Anne nem szűz már?

- Ezt én nem mondtam. De utána nézetett az addigi férfiaknak körülötte.

Caspar megigazgatta a nyerget. Lova barna szemeiben saját magát látta viszont.

- Ugye ott van Lord Thomas Wyatt, még Anne ifjúkorából.

- Mert most olyan matróna!

- Caspar! Folytatnám. Ez a Wyatt gyermekkora óta ismerte a szépséges Nadine-t. Ez volt otthon Anne beceneve. Csakhogy, amikor udvarolni kezdett neki, már házas volt.

- Nem szép dolog.

- Ugye, hogy nem. De a szerelem min tudjuk halálos verem. Aztán jött a fiatal Lord Henry Percy.

- Vele a csókig eljutottak?

- El. De tovább nem. Elvégre nem esett teherbe tőle. Aztán jött 1526 és a nevezetes farsangi bál. Akkor látta meg Henrik először Anne-t.

- De már nem kamasz! Felkent király – Caspar türelmetlenül nézett fivérére.

- Veszedelmes korba jutott. Harmincöt éves, tetterős, határozott és arrogáns. Elveszi, amit akar. Bármi áron.

- Milyen derék vámpír válna belőle.

Cassius kacagott. Tréfásan megfenyegette öccsét a mutatóujjával. 

- Egy ízben kihallgattam a király terveit. Beteges tervek annyi szent. Wolsey-val kettesben voltak, nem sejtették, hogy én mindent hallok.

Ekkor halk motozás zaja ütötte meg fülüket. Egymásra néztek. Élők! Két irányból zúdultak elő és a közelben veszteglő kereskedőszekér riadt hajtóira vetették magukat. A szekér elakadt egy vastag ágon, ezzel halálát okozva gazdáinak. Cassius áldozata hogy, hogy nem kitépte magát és sikoltozva félőrülten támolygott a vele macska-egér játékot űző vámpír közelében. Caspar a maga étkét felcibálta a szekér hátuljára és a vért permetező vergődő test tönkretette a gazdagon hímzett kelméket, köpenyeket, szőnyegeket. A lovak mintha csak farkas támadta volna meg a szekeret, vadul hányták-vetették magukat. Cassius odalépett melléjük és megveregette nyakukat.

- Gyönyörűek vagytok! Caspar van még hely az istállóban?

A fiú kiült a szekér szélére és éppen az arcát törölgette elszakította és véres ingével.

- Válassz! Ménes vagy vacsora.

- Most ittunk!

- Ha neked elég volt, rendben!

Cassius megvonta vállát.

- Ahogy akarod! – azzal elvágta a pányvákat és leszedte a lovakról a hámot. Rácsapott az egyik tomporára. Utána öccsével a szekérre dobták a hullákat és meggyújtották az egészet. Egymás mellett állva nézték a lobogó lángokat. Nem zavarta őket sem a bűz, sem a forróság. Cassius ellágyulva nézett ifjabb fivérére. Caspar ekkor elszakította tekintetét a gomolygó lángtengertől és az előző beszélgetés fonalát újra felvéve, megkérdezte.  

- Mit forraltak Henrikék?

- Felmerült a királyban, hogy Mária a lánya feleségül mehetne majd Henry FitzRoyhoz.

- A féltestvéréhez? De hiszen az vérfertőzés a javából.

- Így van. Meglehetősen sokáig tartott lebeszélni a királyt. De tudni akartam a terv végét, így csaknem napkeltéig maradtam a közelben. Végül az észérvek győztek. De egyben ott és akkor biztos lettem. A király nem adja fel az utódlás kérdését. Bármi áron, de fiút akar látni a bölcsőben.

 


 
Copyright © 1998-2000. by Izolde Johannsen

Jelen könyv a szerzői jogi törvények hatálya alá esik.
Az író minden jogot fenntart, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának jogát is. Az író írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen formában - akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást - nem sokszorosítható.
A könyv bármely részletének közléséhez az író írásbeli hozzájárulása szükséges.
 
A korábbi regények rendelése  
(FONTOS: Anglia két kötetes!!! a virágszirmok jelzik, hogy I- II rész
a kiadó webáruházából folyamatosan lehetséges, kipostázzák :)
Link!!!